2013. január 30., szerda

Hogyan tanuljunk oroszul? Egy nyelvtanár tapasztalatai 2.

Kedves oroszul tanulók!

Az idegennyelv-tanulás nehézségeiről beszélgetve mindig felmerül az a kérdés, miért olyan nehéz megszólalni a tanult idegen nyelven, miért megy éppen a szóbeli kommunikáció olyan nehezen. Sokan (például a tanítványaim) panaszkodnak arra, hogy már egy ideje tanulnak egy nyelvet, és még mindig nehezen fogalmazzák meg a mondanivalójukat, nehezükre esik a beszéd.

Készülj a nyelvvizsgára LÉnával!
Online orosz nyelvi magazin!



Ennek persze rengeteg oka lehet, de sok év tapasztalata alapján a főbb okok a következők.

Először is be kell ismernünk, hogy mi, nyelvtanárok is sokat rontunk a helyzeten (tisztelet a kivételnek!), amikor ragaszkodunk a nyelvtani szerkezetek, a kifejezések pontos visszaadásához, a túlságosan is korrekt nyelvhasználathoz. Ennek az lesz a következménye, hogy a hibáktól való félelmében szegény nyelvtanuló alig mer megszólalni.
Márpedig a tudás anyja az ismétlés, azaz a minél több kommunikáció az illető nyelven. Erre egyszer nekem is rá kellett döbbennem, amikor az órai munka megfogalmazásánál a diákok az én fő tevékenységemnek a „korrigálást”, javítást tartották. Nem a bátorítást, nem a magyarázatot, nem a kérdezést, hanem azt, hogy kijavítom a hibáikat. Bizony elszomorodtam, és kénytelen voltam önkritikát gyakorolni.

Márpedig az abszolút hibátlan nyelvhasználat nem feltétele a sikeres kommunikációnak. Ennek szemléltetésére egy nagyon kedves történetet szeretnék felidézni Egy magyar kisváros francia tagozatos gimnáziumába francia lektor érkezett, hogy segítse a nyelvtanítást. A magyar nyelvtudása egyenlő volt a nullával. Könnyű volt neki, hisz a gimnáziumban szinte mindenki tudott franciául. Én sajnos nem. Sebaj! Tudott németül, és neki köszönhetem, hogy ma némettanár is vagyok. Szóval a fiatalember két hónapig csak hallgatott. Csendben volt és figyelt. November elején egyszer csak elkezdett magyarul beszélni. Nem foglalkozott a hibátlan mondatokkal. Mindent ki tudott fejezni. A fokhagymát például csak „kis büdösnek” nevezte. Az „Elhervadt az orgona.” helyett pedig azt mondta: „Óh, a lila beteg.”. Persze az idő elteltével előrehaladt a tanulmányaiban, de (két évig volt Magyarországon) később is ejtett hibákat. Senkit nem zavart!!!!!

Persze most jöhetnek azok a kifogások, hogy egy munkahelyen nem lehet így beszélni. Meg hogy a nyelvvizsgán ilyen tudással nem lehet átmenni. Ez igaz lehet, de arra a túlzott pontosságra sincs szükség, amit mi, magyarok favorizálunk.

Talán túl forradalmian hangzik, amit most le fogok írni, de azt se felejtsük el, hogy az orosz nyelvtudást igénylő állások hirdetéseiben nem a nyelvvizsga szerepel kritériumként, hanem a NYELVTUDÁS!!!!
Lehetséges, hogy elegendő egy jó beszélt nyelvi szint is, amit már néhány SZÁZ szó megfelelő használatával el lehet érni!!!! Na jó, legfeljebb ezer. Hiszen az anyanyelvünkön se használjuk a szótár 15000 kifejezését. A lényeg az, hogy megértessük magunkat.

Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy az igénytelen nyelvhasználatot hirdetem, szeretném leszögezni, hogy nem erről van szó. Csak érdemes egy reális célt kitűzni magunk elé, mert azt könnyebb megvalósítani.
És hogy ne csak beszéljek a levegőbe, egy konkrét tippet is megosztanék. Nem az én ötletem, de nekem szuperül bevált.
Az én-kommunikációról van szó, amit az angolok self talk-nak hívnak. (Ha jól tudom.)
Tessék folyamatosan oroszul beszélni! Magatokban. Ez alatt a gondolataitok orosz nyelven történő megfogalmazását értem. Legalább nem kell aggódni, hogy mások mit mondanak. És van hozzá egy nagyon jó találmányom. Amikor németül tanultam, és valamit nem sikerült megfogalmaznom, megnéztem a szótárban, aztán beírtam a keresőbe az interneten. Rengeteg beszélt nyelvi, igazi német szöveget találtam. Persze néha eltelt egy kis időbe, míg rájöttem a helyes szóra vagy kifejezésre, de közben is nagyon sokat tanultam.

Egyelőre elég is ennyi belőlem.

Kitartást!!!
Mirjam

2013. január 25., péntek

Hogyan tanuljunk oroszul? Egy nyelvtanár tapasztalatai 1.

Kedves oroszul tanulók!

Hát… nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy nálam van a bölcsek köve. Inkább leírom a tapasztalataimat. Persze inkább most, előre tisztázzuk, hogy ebben a bejegyzésben még nem konkrét tippeket adok, hanem általánosabban próbálom megközelíteni a nyelvtanulás módszereit. Nem tudományos áttekintést adok. Egy valamit biztosan ígérhetek: egy olyan embernek a tapasztalatait adom át (a sajátjaimat), aki életének nagy részét nyelvtanulással(-tanítással) töltötte. Nem, nem értetted félre. Még mindig tanulom mindkét nyelvet, pedig az orosszal kb. 1970-ben, a némettel pedig 1973-ban kezdtem foglalkozni. Nem is tudom, hogy mertem ezt leírni. Most mindenki őskövületnek tart. J
Amikor az orosz nyelvet elkezdtem tanulni, még a régi olvasós-fordítós módszert használták, ami a latin tanításából maradt ránk. Fogalmam sincs, ezt hogy hívták, remélem, senkit nem zavar. A tankönyvek (képek és színek nélkül) olvasmányokat és nyelvtani feladatokat  tartalmaztak. Rengeteget. Akkoriban már elkezdték szorgalmazni az audiovizuális eszközök (szalagos magnó, diavetítő, írásvetítő) használatát. Hát… Ez nem hangzik valami izgalmasan, ugye? Hogy lehet, hogy mégis megtanultuk az idegen nyelveket??? Egyetlen titka van: a tanárok személyes varázsa szerettette meg velem mind az orosz, mind a német nyelvet. Kriszta néni, az orosztanárnőnk azzal a módszerrel vezetett be egy új anyagot, hogy oroszul mondatonként elmondta az olvasmányt, mi pedig lefordítottuk. De ezt olyan érdekesen és hatásosan csinálta, hogy tágra nyílt szemekkel néztünk rá, és észre sem vettük, már el is telt az óra. Azt hiszem, a modern módszertani szakértők megköveznék ezért a módszerért. Nyíltan hirdette, hogy ő egy személyben diavetítő, magnó és a többi… Persze rengeteget épített a fantáziánkra, és nagyon sokat beszéltetett bennünket. Piroska néni, a némettanárnőm pedig a hihetetlen műveltségével nyűgözött le. Több nyelven beszélt, és mindig becsempészte a nyelvtanításba a kultúrát, az irodalmat és a történelmet is. Mindkettőjükre örök hálával gondolok vissza.
Amikor egyetemista voltam, a beszédközpontú nyelvtanítás vált rendkívül divatossá. Erre nagy szükség is volt ahhoz, hogy az írott idegen nyelv gúzsba kötő hatásától megszabaduljunk. De azt hiszem, átestünk a ló túlsó oldalára: ekkor meg az írás szorult méltatlan helyre. Pedig nagyon nagy szükség van rá. Most, amikor a fiatalok már szinte csak a beszélt nyelvet ismerik, mennyit erőlködünk, hogy az írás presztízsét megmentsük. 
Aztán emlékszem egy olyan korszakra, amikor a cselekvésközpontú nyelvtanításban kezdtünk hinni. Ez azon alapul, hogy minél több tevékenységet végzünk el egy tananyaggal, annál jobban rögzül. Ez igaz is, hiszen abból, amit csak elolvasunk vagy meghallgatunk, egy töredéknyi marad meg hosszú távon. A gyerekek szeretik is, hiszen színezni, ollóval kivágni, összepárosítani, kiegészíteni stb. valamit szórakoztató, és a felfedezés örömével ajándékozza meg az embert. Egy kifogásom van ezzel kapcsolatban: túlságosan időigényes, nagyon kevés anyagot lehet vele átvenni, és nem is mindig térül meg a befektetett energia.
Hogy ne unjátok magatokat halálra, ugrok egy nagyot az időben. Közeledve a mához az alapvető nyelvi kompetenciákat, készségeket (írás, beszéd, írott és hallott szövegértés) fejlesztő nyelvtanulás vált uralkodóvá. Mármint a közoktatásban.  Erre épülnek a tankönyvek, az érettségi. A nyelvkönyvek színesek lettek, a módszerek játékosak, a nyelvórák változatosak. A diákjaink mégsem tanulják meg az idegen nyelveket. Ez meg hogy lehet? L
Mindig megpróbálunk valami újat kitalálni: projekteket (ez azért még elég ritka), kooperatív technikákat. A nyelviskolák még inkább próbálnak különlegességeket alkalmazni, mert a közvélemény folyton valami újat szeretne, amitől csodát vár.
Nem akarom egyetlen módszer létjogosultságát sem elvitatni, mindegyiknek lehet előnye és hátránya, és – kis túlzással – mindenkinek más válik be. Csak arra hívom fel a figyelmed, hogy két dologról nem szabad elfelejtkezni:
  1. A legfontosabb a motiváció. Ha valamihez kedved van, azt bármilyen módszerrel szívesen csinálod, és biztosan sikeres leszel benne.
  2. A másik az erőfeszítés és a kitartás. Ne dőlj be azoknak, akik azt állítják, hogy az idegen nyelv magától a fejedbe megy! A nyelvtudásért dolgoznod kell! De az a jó hírem, hogy ha szívesen csinálod, még élvezni is fogod.
Jó tanulást és kitartást kíván!
Mirjam

2013. január 19., szombat

Nehéz-e az orosz nyelv?

Kedves nyelvtanulók!

Ha egy új dologba fogunk, általában felmerül bennünk a kérdés, mennyire lesz nehéz. Ez az emberi természet része. Hát még, ha ez az új egy idegen nyelv, hisz a nyelvtanulásról is annyi egymásnak ellentmondó nézet, vélemény hangzik el, hogy szinte lehetetlen kiigazodni köztük. Ráadásul tele vagyunk saját negatív tapasztalatokkal is az iskolából, a tanfolyamokról vagy a saját, önálló próbálkozásainkból.

Készülj a nyelvvizsgára LÉnával!
Online orosz nyelvi magazin!



És ebben van a második legfontosabb feladatunk a motiváció megtalálása után: meg kell szabadulnunk a kételyeinktől, a félelmeinktől! Ehhez szeretnék néhány jó erős beidegződést, ha úgy tetszik hiedelmet megkérdőjelezni.

  • Mi, magyarok szeretünk hízelegni magunknak azzal, hogy a magyar az egyik legnehezebb nyelv a világon. Aztán biztosan tudjuk, hogy a németnek nagyon nehéz a nyelvtana, és az angolt játszi könnyedséggel meg lehet tanulni. Ugye mindenki hallott már ehhez hasonló sztereotípiákat? A sztereotípiákkal csak egy a baj, általában nem igazak. Van egy nagyon egyszerű, logikus magyarázatom arra, hogy a nyelvek nehézségben nem különböznek egymástól. A nyelvelsajátítás mikéntjéről még mindig nagyon keveset tud az ember, de az egyértelmű, hogy minden kisgyerek kb. ugyanannyi idő alatt tanulja meg az első nyelvet, az anyanyelvét. 12-14 hónap alatt jut el a megértéshez, kb. 24 hónap alatt az egyszerű, kétszavas mondatok kimondásához, és a harmadik életéve végére az absztrakt beszédhez. Nincs különbség!!! Most szinte hallom, hogy hördülnek fel néhányan: na de az az anyanyelvük! Mennyivel másabb a helyzet egy idegen nyelvvel!!! Ez igaz, de ettől még nem lesz nehezebb, csak legfeljebb másként kell tanulni. Az orosszal kapcsolatban az a véleményem, hogy nem kell félni a cirill betűs ábécétől, nem kell félni a kiejtéstől, és a ragozásoktól sem. Semmi rendkívül nehéz nincs bennük. 
  • A másik tévhit, hogy gyerekként sokkal könnyebb nyelvet tanulni! Ez egyáltalán nincs így. Egy felnőttnek sokkal elvontabb a gondolkodása, sokkal jobban látja az összefüggéseket, és nagyon sikeres lehet a nyelvtanulásban. Persze általában kevesebb az időnk, sok más elfoglaltságunk is van, és fáradtak vagyunk munka után. Ezért gondoljuk, hogy nehezebben „fog” a fejünk.
  • A harmadik nagy akadály a nyelvtanulásban az a meggyőződés, hogy: „Nincs nyelvérzékem.” De sokszor hallottam ezt már diákoktól is! Mindig azt szoktam rá válaszolni: „De hát te már tökéletesen beszélsz egy nyelvet! Ezek szerint képes vagy arra, hogy természetes nyelveket megtanulj.” Bizony, ezzel a kifogással nem lehet takarózni. Csak hozzá kell látni, és meg kell találni a legmegfelelőbb módot.
  • És mára már csak egy szokásos hátráltató kételyt szeretnék megcáfolni: „Na de mennyi idő az még, hogy eljutok arra a szintre, hogy tudjam használni?” Semennyi. Higgyünk Paul Ariste észt nyelvészprofesszor véleményének: „Akkor kezdek el beszélni (egy nyelven), ha 100 szót tudok. Sokan tudnak egy nyelvet, de félnek beszélni. Ha az ember fél attól, hogy hibát ejt, soha nem tanul meg szabadon beszélni.” (az én szabad fordításom) Nem baj, ha egy nyelvtanuló hibázik. Ez teljesen természetes!
Legközelebb konkrétan szeretnék a „módszerekre” kitérni. Addig is várom a véleményeteket, ha van kedvetek megosztani.

Mirjam


Sajátítsa el az üzleti orosz nyelv alapjait egy önállóan tanulható, interaktív online nyelvtanfolyamon!

2013. január 16., szerda

Az orosz nyelvtanulás módszerei

Здравствуйте!

Egy múltkori megjegyzés kapcsán kezdtem el azon gondolkodni (immáron századszor), mik is a sikeres nyelvtanulás feltételei, módszerei.
Könnyű helyzetben van az, aki az iskolában ráébred arra, milyen fontos (talán elengedhetetlen) lesz később idegen nyelveket tudnia. Valószínűleg elég népszerűtlen leszek ezzel a véleményemmel, de biztos vagyok abban, hogy az iskolában is meg lehetne tanulni angolul, németül, esetleg oroszul... Adott legalább négy óra egy héten, hozzá egy képzett nyelvtanár, aki válaszol a kérdésekre, megtanítja a kiejtést, elmagyarázza a nyelvtant, olyan, mint egy élő szótár. Ja, és mindezt ingyen!!!!!

Ugye milyen csodás is lenne ez, kedves felnőtt nyelvtanuló! És itt van a kutya elásva. Itt rejlik az oka annak, miért nem tudunk akkor mégsem idegen nyelveket mi, magyarok. Mert erre többnyire csak felnőtt korunkban ébredünk rá, amikor már minden sokkal nehezebb. Persze ráfoghatjuk a tanárokra, a módszerekre, a lehetőségekre.

De igazából semmi mást nem kellene tenni, mint tanulni. Na most aztán biztos egy csomó ellenséget szerzek magamnak. Mert van egy még forradalmibb véleményem is: az a tapasztalatom, hogy még magánórákra sem kellene minden esetben járni.
Több diákot láttam már, aki órára nem készült, de magánórákra járt. Persze megnyugtatta közben magát is, meg a szüleit is. És eltöltötte az idejét. Ehelyett  tanulhatott is volna.
És ismerek olyan diákokat is (nem is keveset), akik minden "külső" segítség nélkül letették a nyelvvizsgát. Mert hajlandók voltak erőfeszítéseket tenni a tudásuk érdekében.

Készülj a nyelvvizsgára LÉnával!
Online orosz nyelvi magazin!



És most van egy jó hírem azoknak, akiknek nem voltak lehetőségeik, vagy esetleg elmulasztották azokat.
Egy idegen nyelvet meg lehet tanulni felnőttként is!!!!
Mert a legfontosabbak nem a jó körülmények, hanem a MOTIVÁCIÓ!!!
És a felnőttekben ez már többnyire megvan. Igaz, valódi motiváció kell. Valahogy meg kell szeretnünk azt,  amiben jók akarunk lenni. Ha ezen a lépésen túl vagyunk, minden könnyebben fog menni.
Szerintem mindenki tud valami jó ürügyet találni arra, miért tanuljon nyelveket. Ki azt, hogy megismerhet embereket, kultúrákat, és kinyílik számára a világ; ki azt, hogy eredetiben olvashat mindenféléről, ami magyarul nem jelenik meg; ki azt, hogy megérti a slágerek szövegét.
Arra a különös motivációra ma valószínűleg senki nem gondol, amit Vlagyimir Majakovszkij szovjet-orosz költő írt le:

"Русский я выучил бы только потому, что на нём разгoваривал Ленин..." 
(Az oroszt csak azért megtanulnám, mert ezen a nyelven beszélt Lenin...) 

Ja kérem, változnak az idők. Változnak a módszerek is, de nyelveket tudni jó!
Úgy gondoltam, elindítok egy sorozatot az idegennyelv-tanulás módszereiről. Bár van jó néhány tipp, amit szívesen megosztok, mégsem szeretném csak én "osztani az észt".
Ha valakinek van bevált módszere vagy véleménye ezekről a kérdésekről, írja le bátran!
Nagyon várom a hozzászólásokat vagy a kérdéseket!

Jó tanulást! Kitartást!
Mirjam